Bevezetés az állattanba | Digitális Tankönyvtár

Gerinces állatok fonálférgei

Ellenőrző kérdések a A hozzá kapcsolódó izomzat révén a váz a mozgás szolgálatában áll. A gerincoszlop védőburkot képez a gerincvelő körül. A gerinchúr chorda dorsalisa kopoltyútasakok, valamint a farok valamennyi gerinces állat embrionális élete során megjelenik. A gerinchúr helyén kialakul a porcos vagy csontos gerincoszlop.

6.10. Gerincesek (Vertebrata)

A gerincesek teste a fejre, a törzsre, a farokra és a végtagokra tagolódik. A szárazföldi fajoknál többnyire a nyaktájék is elkülönül. A páros végtagok egyes taxonoknál elcsökevényesedtek. Kültakarójuk többrétegű laphámból és az alatta lévő irharétegből áll.

A gerinces állatok fonálférgei számos függeléke jött létre. Másodlagos testüregük van. A gerinces állatok fonálférgei szervek fejlettsége a specializálódott életmódtól függően nagy változatosságot mutat. Az emésztő szervrendszer háromszakaszos.

gerinces állatok fonálférgei horoghernyó és necatorosis tünetei

Járulékos szervei a máj és a hasnyálmirigy. Keringési rendszerük zárt. Központja a két- három- vagy négyüregű szív. A vörösvérsejtekben hemoglobin található.

gerinces állatok fonálférgei

Légzőszervük kopoltyú vagy tüdő. A kifejlett állatok kiválasztó szerve a páros ősvese vagy az utóvese. Csaknem kivétel nélkül váltivarú állatok.

Állatrendszertan

Közös vonásuk, hogy az idegrendszer agyi és gerincvelői gerinces állatok fonálférgei gerinces állatok fonálférgei. Tíz vagy tizenkét agyidegpárjuk és gerinces állatok fonálférgei működésű vegetatív idegrendszerük van. Az endokrin rendszer működését az agyalapi mirigy koordinálja, míg a különböző belső elválasztású mirigyek a test több pontján is előfordulnak. A gerinces állatok kialakulására vonatkozóan számos elképzelés született, valószínű azonban, hogy az előgerinchúrosok ősi formáiból vezethetők le Ez nem jelenti azt, hogy nem monofiletikus csoportként kerülnek bemutatásra, csupán a tradicionális okok és a további rendszertani felosztás lehetőségének biztosítása miatt kaptak ilyen taxonrangot.

Az állkapocsnélküliek a legegyszerűbb testfelépítésű gerincesek.

gerinces állatok fonálférgei

Nincs csontos állkapcsuk. Páros úszóik nincsenek. Az állkapcsosak állkapcsai kialakultak. Általában páros végtagokkal rendelkeznek. A gerinchúr kifejlett korban is megmaradhat, de általában csontos váz helyettesíti. Az állkapcsosakon belül elkülöníthető a bemutatásra nem kerülő porcos vázúak Chondrognathostomata ágazata, ahová a porcos halak Gerinces állatok fonálférgei osztálya tartozik.

Képviselőik a cápák, a ráják és a tömörfejűek. A csontosvázúak Osteognathostomata ágazatán belül ismertek a tüdőshalak Dipneustia bojtosúszósok Crossopterygii osztályai, és a sugarasúszójú halak Actinopterygii. A bojtosúszósok egyik fejlődési ága vezetett el a szárazföldi négylábú gerinces állatok fonálférgei Tetrapoda kialakulásához A négylábúaknak, valamint ezen belül a magzatburok nélkülieknek Anamnia és a magzatburkosaknak Amniota nem adtak rendszertani rangot.

Magzatburok nélküliek a kétéltűek, míg a magzatburkosak gerinces állatok fonálférgei tartoznak a korábban egységes csoportnak tartott hüllők Reptiliavalamint a madarak és az emlősök. A hüllők parafiletikus csoport lévén nem szerepelhetnek a kladisztikus elvű rendszertani felosztásban.

Gerinctelenek

A korábbi osztály csoportosítása során új szempontot vesznek figyelembe. Ez a halántékablak hiánya vagy megléte illetve száma a koponya felépítésében. A halántékablak-nélküliek Anapsida osztályába tartoznak a teknősök Testudinesa kettős halántékablakúak Diapsida osztályának képviselői a Lepidosauria alosztályba tartozó hidasgyíkok Sphenodontia és pikkelyes hüllők Squamatavalamint az Archosauria alosztályba tartozó krokodilok Crocodilia és madarak Aves. Ingolák Cephalaspidomorphi Az ingolák teste megnyúlt, hengeres testük csupasz.

Szilárdító vázuk porcos. Légzőszervük kopoltyúzsákok formájában alakult, kopoltyúfedőjük nincs. Váltivarú állatok, ívásuk még a tengeri fajok esetében is az édesvízben zajlik.

gerinces állatok fonálférgei

A lárvák és a kifejlettek testalakban, életmódban jelentősen eltérhetnek. Hazánkban is előforduló képviselőik az ingolák. Ennek segítségével kapaszkodnak meg a köveken, vagy a gazdaállat testfelszínén. Szájukban jól fejlett fogak vannak Hátúszójuk általában jól fejlett, hosszú alapú.

A: dunai ingola Eudontomyzon mariaeés B: szájnyilásának környéke kinagyítva. Hét pár kopoltyúzsákjuk mindegyike külön nyílik a külvilágra.

A gerinchúrosok és gerincesek ivarszervrendszere Általános jellemzés Az ivarszervrendszer ivarsejteket létrehozó szerve az ivarmirigy gonadamely az őscsigolyanyél gononephrotom mediális gonotom telepéből alakul ki l. Ez az első háti szelvényekben, az opisthonephros halak, kétéltűek vagy az ősvese magzatburkosok kraniális része mellett fekszik. Mesodermalis állományába a fejlődés során vándorolnak be az ivarsejtképző őssejtek. Az ivarmirigy felépítése e betelepülés előtt mindkét nemben egyforma.

Érzékszerveik viszonylag fejlettek. Páratlan szaglógödrük vakon végződő. Két pár félkörös ívjáratuk van.

18 A vízpart növény és állatvilága Kétéltűek hüllők

A fajok egy része parazita életmódú. Valamennyi ingolafaj az édesvízi folyókban, patakokban szaporodik. A tengerben élő fajok egyedei elérve ivarérettségüket, felúsznak a folyók felső szakaszaiba anadrom fajok. Szaporodás során egy kisebb mélyedést készítenek a kavicsos mederágyban. A nőstények ide rakják le az igen ragadós petéiket.

A petékből kikelő lárvák testfelépítése annyira eltér a kifejlett állatokétól, hogy régebben külön fajokként írták le őket. Hosszú évekig tartó fejlődésüket követően átalakulnak. A tengeri fajok visszatérnek a tengerbe. A nem parazita fajok bélcsatornája az gerinces állatok fonálférgei végére degenerálódik, majd a szaporodást követően elpusztulnak.

Bevezetés az állattanba

A parazita fajok kifejlett alakjai általában több évig élnek, mielőtt szaporodnának. Rászívják magukat a halakra, esetleg más hidegvérű, vízben élő gerincesekre és komoly sebet ejtve rajtuk, szívják a vérüket, testnedveiket.

Az európai folyókban élő gerinces állatok fonálférgei között is férgek terhesség kezelése paraziták. A Duna és a Tisza vízrendszerében élő fajok megbízható elkülönítése nehéz feladat.

Ingolafélék Petromyzontidae Hazánkban az ingolafélék családjának két faja fordul elő: a dunai ingola Eudontomyzon mariae és a tiszai ingola Eudontomyzon danfordi. Atiszai ingola testhossza elérheti gerinces állatok fonálférgei 30 centimétert is, lárvája 4—5 évig fejlődik, mialatt szerves törmelékkel táplálkozik. Akifejlett állat élősködő. Aszaporodást követően gerinces állatok fonálférgei 2—3 évig él. Adunai ingola lárvája 3—4 évig fejlődik.

A18—21 centiméteres kifejlett egyedek a szaporodás után elpusztulnak Mindkét ingolafaj védett.