A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata - PDF Ingyenes letöltés

Helminthológiai boncolás. Miért vékony a macska, de jól eszik? - Edzés

Látták: Átírás 1 Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai és Állattani Tanszék A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata A diagnosztikai vizsgálatok nélkül helminthológiai boncolás kezelések következményei Készítette: Motyovszki Nelli Témavezető: Dr.

Bevezetés Irodalmi áttekintés Egysejtű élősködők Cryptosporiidae család Eimeriidae család Laposférgek törzse Mételyek osztálya Galandférgek osztálya Galandféreglárvák okozta megbetegedések Galandférgek okozta bántalmak Fonálférgek törzse Tüdőférgesség Gyomor-bél férgesség Saját vizsgálatok- Anyag és módszer Vizsgált állomány Az állományban végzett vizsgálatok A laboratóriumban végzett vizsgálatok Saját vizsgálatok- Eredmények Saját vizsgálatok- Megbeszélés Összefoglalás Summary Irodalom Köszönetnyilvánítás Mellékletek 3 1.

Bevezetés A juhtenyésztés helminthológiai boncolás a honfoglaláskor hazánkba helminthológiai boncolás elődeink számára sem volt ismeretlen fogalom. Több, juhok leírására szolgáló szavunk pl. Elődeink egy, a mai rackajuhhoz hasonló fajtával gazdálkodtak, majd a török hódítás alkalmával érkezett meg hazánkba a cigája juh. A manapság legjelentősebb fajtánk, a merinó birka csupán a Ma, a KSH decemberi adatai szerint az országban ezer darab juh található, amelyből ezer állatot gazdasági szervezetekben, míg ezret egyéni gazdaságokban tartanak.

Ez a szám az elmúlt évtizedben nagyjából stagnált. A legnagyobb bruttó termelői értékkel rendelkező ágazat a juhtenyésztésen belül az élő állatok értékesítése, ezen belül is kiemelkedő fontosságú az exportra történő értékesítés. Ezt követi a nyers gyapjú értékesítése, majd a kisebb jelentőséggel bíró tej- illetve trágyaértékesítés Állatállomány, Érdekes helminthológiai boncolás, hogy a magyar juhtenyésztési és tartási szokások nem sokat változtak elődeinkéitől.

Mivel ma is gyakoriak a relatív kisebb létszámú juhállományok, mind a mai napig él a hagyománya az állatok közös legelőre való összehajtásának a legeltetési időszakokra. Emellett az állatokat ma is nagyrészt a silányabb legelőkre hajtják ki, kihasználva igénytelen természetüket.

A tenyésztési módszerek közül még manapság is a vad pároztatás a legelterjedtebb.

A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata - PDF Ingyenes letöltés

Az ágazat jövedelmezősége viszonylag alacsony, így a gazdák költségeik minimalizálására törekszenek. Ebből következik, hogy a juhtenyésztés gépesítettsége, technikai fejlettsége alacsony, az állattartók inkább a hagyományos, sok esetben elavult módszereket alkalmazzák, sokszor az állatok, illetve a termelés rovására.

Gyakran találkozni télen zsúfoltan, nem megfelelő higiéniai körülmények között tartott, illetve rossz minőségű takarmánnyal etetett állományokkal. A kedvezőtlen tartási és takarmányozási körülmények hajlamosító tényezőként szolgálnak különféle betegségek kialakulásához, és így végeredményben teljesítménycsökkenéshez vezetnek.

Az állatok nem tudnak élettani képességeik szerint termelni, romlanak a szaporodási giardia antigen labcorp, csökken a bárányok száma, nő a bárányelhullás aránya, a bárányok kondíciója nem megfelelő, növekedési erélyük csökken, az értékesítésre szánt állatok minősége nem éri el a kívánt szintet.

A helyzetet az sem segíti, hogy ma Magyarországon az élő juhokat fix áron vásárolja fel a piac, így a termelőknek nem érdekük, hogy minél jobb kondíciójú bárányokat neveljenek. A csökkent immunstátusz egyik leggyakoribb indikátora a magyar juhállományokban az állatok parazitás fertőzöttsége. A leterheltebb, illetve gyengébb immunrendszerű állatokban könnyebben, illetve több parazita telepszik meg. Az a tény, hogy több állományt legeltetnek együtt egy közös legelőn, illetve hogy a hazai viszonyok között nehezen valósítható meg a szakaszos legeltetés, vagy a legelőkön az állatok bélsarának összegyűjtése, valamint hogy a juhászok alkalmanként rákényszerülnek a belvizes vagy éppen kiszáradt legelők használatára 2 4 is, mind súlyosbítja ezt a helyzetet.

Ez alapján helminthológiai boncolás, hogy a juhok parazitás fertőzöttsége a juhtartás velejáró, de nem elhanyagolható problémája. Magával a fertőzöttség problémájával a juhtartók is tisztában vannak, viszont annak mértékével már kevésbé. A paraziták elleni védekezés bevett szokás az állattartók körében, ám ezt legtöbbször nem előzi meg az adott állomány helminthológiai boncolás fertőzöttségét feltáró laboratóriumi vizsgálat.

A gazdák nincsenek tudatában annak, hogy az állataik milyen és mennyi parazitával fertőzöttek, és emiatt sokszor a nem megfelelő kezelést választják a számukra. Bevett gyakorlat, hogy az állományt évente egyszer, a legelőre való kihajtás előtt, tavasszal kezelik valamilyen antiparazitikummal. FM rendelet, állatbetegségek megelőzésének szabályairól szóló fejezetében található FM rendelet, Mivel a rühösség prevenciójára, illetve kezelésére ma már használhatóak a különböző, ivermektin hatóanyagú injekciós készítmények, melyeknek belső élősködők elleni hatásuk is van, gyakori, hogy a gazdák költséghatékonyság céljából egy kezeléssel, egyszerre próbálnak védekezni mindkét bántalom ellen.

Az ivermektin használata, mint belső élősködők elleni kezelés azonban sok esetben nem a legmegfelelőbb döntés, ugyanis az ivermektin csak a gyomor-bél férgek, valamint a kis és nagy tüdőférgek ellen hatásos, a sok esetben előforduló galandférgek, illetve mételyek viszont túlélik a kezelést.

A másik probléma az ivermektin felhasználásával, hogy e készítmények használati utasításai hangsúlyozzák, hogy rühösség kezelésére az egyszeri helminthológiai boncolás kifejezetten ellenjavallt, hiszen, akár helminthológiai boncolás a fürdetés esetében, ezekkel a készítményekkel sem lehet elpusztítani a rühatkák epidermisben megbújó petéit, így szükséges a kezelés megismétlése 7 nap elteltével. Ez helminthológiai boncolás példázza, hogy az állattartók pénzügyi megfontolásból, illetve esetlegesen hiányos ismereteik miatt gondatlanul járnak el, és ezzel fölösleges összegeket költenek hatástalan kezelésekre.

Mivel a parazitás fertőzöttség a legtöbb esetben nem manifesztálódik szembetűnő klinikai tünetekben, az állattartók tévesen úgy gondolhatják, hogy az egyszeri kezeléssel célt értek, viszont állataik termelése ezután sem fog javulni, amely hosszútávon a gazdák elégedetlenségéhez vezet. Mivel a magyarországi körülmények és az ágazat tőkeszegénysége miatt a tartási, legeltetési és takarmányozási viszonyok megváltoztatása nehéz és sok esetben nem valósítható meg az állattartók számára, a megfelelő, célzott gyógykezelés jelentősége felértékelődik.

Azonban a hatásos kezelés nem vihető végbe, amennyiben az állattartók elhanyagolják a laboratóriumi vizsgálatokat. Az állomány fertőzöttségét felmérő bélsárvizsgálat alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a megfelelő spektrummal bíró antiparazitikumot válasszuk az állatok kezeléséhez. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyszeri kezelés még abban az esetben sem lesz hatásos hosszútávon, ha a megfelelő készítményt használtuk. Ahhoz, hogy tartós eredményt érjünk el, egyrészt ismernünk kell az általunk alkalmazott készítmény hatástartósságát, 3 5 illetve szükségünk van az helminthológiai boncolás állapotának megfelelő időközönként elvégzett kontrolljára, amely történhet bélsárvizsgálattal, valamint fergek es puhatestuek elhullott állatok körültekintő boncolásával is.

Helminthológiai boncolás feltételezhető, hogy ha az állattartók tisztában is vannak a laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatok lehetőségével, kiadásaik csökkentése végett ezeket nem veszik igénybe.

Pedig belátható, hogy az eredménytelen kezelésekre elköltött összegek megelőző vizsgálatokra fordítása, és ezáltal a kezelések hatásosságának, valamint ebből következően az állatok egészségi állapotának és a termelési színvonalának javulása olyan hasznot jelenthet a gazdák számára, amely megéri a befektetést. A problémát az jelentheti, hogy ez esetben az állattartók nincsenek tisztában döntéseik következményeivel, ami következhet abból, hogy az állatorvosok nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást számukra a témát illetően.

Észrevételeim szerint a parazitológiai vizsgálatok jelentősége mind az állattartók, mind az ellátó állatorvosok körében elhanyagolt téma. Szakdolgozatom célja, hogy egy átlagos juhállományon mutassa be, egy átlagos, belső paraziták elleni kezelés hatását, hangsúlyozva a kezelés hatástartósságát, illetve a kezelést megelőző, valamint az azt követő laboratóriumi, illetve az állományon belül elvégzett diagnosztikai vizsgálatok jelentőségét.

Elsődleges szempont volt a vizsgálathoz olyan állomány választása, amelynek tartási- illetve takarmányozási körülményei semmiben sem térnek el a hazai átlagtól, így a vizsgálatokat egy hagyományos, falusi kisgazdaság állományán végeztük. Ez biztosítja a kutatás reprezentatív értékét, hiszen a legtöbb hazai állományra kivetíthetőek a kapott eredmények. Kutatásommal és a kapott eredményekkel szeretnék rávilágítani arra, hogy a körültekintő bélsárvizsgálat elengedhetetlen feltétele egy eredményes kezelésnek, valamint arra, hogy az antiparazitikus készítmények hatástartóssága, a szennyezett legelők, az újrafertőződés folyamatosan fennálló veszélye miatt egyszeri kezelés nem elegendő, még egy hatékony, célzottan igénybe vett készítmény használata esetén sem.

Emellett szeretném bizonyítani a kezeléseket követően elvégzett, az a beöntés testének megtisztítása a parazitáktól parazitás fertőzöttségének kontrolljára irányuló vizsgálatok fontosságát is.

Miért vékony a macska?

Irodalmi áttekintés Ebben a fejezetben szeretném összefoglalni a juhok hazánkban is előforduló parazitáit, valamint a róluk rendelkezésünkre álló fontosabb ismereteket. Mivel a szakdolgozatban prezentált kutatásnak a belső paraziták elleni kezelések hatékonyságának bemutatása a célja, ezért a juhok ektoparazitáinak ismertetésére nem térek ki.

Ezen kívül, az áttekintésben igyekszem azon parazitákra fektetni a hangsúlyt, amelyek egy körültekintően elvégzett bélsárvizsgálat, illetve boncolás során detektálhatóak az állatokból.

A következőkben szó lesz a juhok Apicomplexa törzsbe tartozó különböző egysejtű élősködőiről, valamint fontosabb helmintózisairól, ezen belül is részletezve a laposférgek törzsébe tartozó mételyek, illetve galandférgek osztályait, valamint a főbb fonálféregfajokat is. A különböző élősködőfajok főbb jellemzésén túl, nagyobb hangsúlyt kívánok fordítani azokra, helminthológiai boncolás a kutatás során kimutattuk a vizsgált állományban.

Az áttekintés során az élősködők gyakorlatias szempontok alapján történő bemutatására törekszem, így fő spektrumba az általuk okozott tüneteket és elváltozásokat, valamint a kimutatásukra irányuló vizsgálatokat szeretném helyezni Egysejtű élősködők Cryptosporiidae család Hazánkban három jelentősebb Cryptosporidium-fajt mutattak ki, amelyek juhokat is képesek fertőzni, ezek a vékonybélben előforduló Cryptosporidium parvum és Cryptosporidium bovis, valamint az oltógyomorban élősködő Cryptosporidium andersoni.

Mindhárom faj zoonotikus, emberben is meg tudnak telepedni. Fertőző alakjaik a négy sporozoitát tartalmazó oociszták, melyek két formában fordulnak elő. A vékony burokkal rendelkező oociszták már a gazda helminthológiai boncolás felrepednek, és ezzel újabb fertőződést indukálnak, míg a vastagburkú oociszták a bélsárral a külvilágra ürülnek.

A Cryptosporidium oociszták a külvilágon vizes környezetben hosszú ideig túlélnek, így legjellemzőbb fertőződési forrásként is a vizet említi a szakirodalom. Ebből következik, hogy a fertőződés általában a legelőn, tavasszal, illetve ősszel következik be, amikor több csapadék hullik.

A Cryptosporidium-ok erős immunválaszt indukálnak, így a tünetmentes fertőződés gyakori. Tünetek általában a fejletlen immunrendszerrel rendelkező újszülött állatokban, illetve a legyengült immunrendszerű állatokban alakulhatnak ki. A fertőzöttség fő tünete a néhány napig tartó vízszerű hasmenés, amit általános tünetek, illetve dehidráció kísérhet.

A tüneteket leggyakrabban vírusok okozta társfertőzések súlyosbíthatják. A betegség kórbonctani képe nem túl jellegzetes, a vékonybélben előforduló fajok enyhe bélhurutot, míg a gyomorban előfordulóak a gyomorfal hyperplasiáját okozhatják. A nagyjából 5 µm-es a C. Igen gyakori betegség a juhállományokban, a legtöbb nyáj érintett a betegségben, bár sokszor a fertőzöttség szubklinikai formában van jelen. Habár a fertőződésre minden korú állat fogékony, tünetek szinte kizárólag a bárányok esetében jelentkeznek.

Fő jellemzőjük, hogy a gazda bélcsatornájában obligát intracelluláris fejlődésük van, illetve, hogy homoxén, gazdaspecifikus élőlények. A juhokat 15 Eimeria-faj képes fertőzni, ebből helminthológiai boncolás körülmények között az Eimeria ovinoidalis-t tartják a legjelentősebb, legpatogénebb fajnak. Egy osztrák kutatásban, melynek keretein belül egy tejelő állomány anyajuhait, illetve bárányait vizsgálták, 8 Eimeria-fajt sikerült detektálni.

A legnagyobb koncentrációban az anyajuhok esetében az E. A fent említett fajok közül egyesek a vékonybélben, mások a vastagbélben szaporodnak, illetve olyan helminthológiai boncolás is akadnak, melyeknek egyes fejlődési stádiumaik a vékonybélben, míg mások a vastagbélben találhatóak.

A kokcidiumok fejlődésére jellemző, hogy a gazdaállat bélcsatornájának sejtjeiben először ivartalanul, majd ivarosan szaporodnak.

Ivartalan szaporodásuk, az ún.

  1. «ТРАНСТЕКСТ» вскрыл ключ, состоявший из шестидесяти четырех знаков, за десять с небольшим минут, в два миллиона раз быстрее, чем если бы для этого использовался второй по мощности компьютер АНБ.
  2.  Вас подбросить в аэропорт? - предложил лейтенант - Мой «Мото Гуччи» стоит у подъезда.

Az esetlegesen kialakuló tünetek az ivaros szaporodás, ún. A kokcidiózis klinikai tünetekben általában a fiatalabb, hetes állatokban nyilvánul meg, vezető tünete a vízszerű hasmenés, amely lehet nyálkás, fibrincafatokat tartalmazó vagy véres is. A hasmenés mellett általános tünetek, dehidráció, valamint csökkent étvágy és következményes kondícióromlás jelentkezhet, akár elhullás is bekövetkezhet.

A gyakori szubklinikai fertőzés a bárányok csökkent növekedési erélyében nyilvánul meg. A fent említett helminthológiai boncolás kísérletben, a bárányokat két csoportra osztották, és ebből az egyiket diclasurillal kezelték. A bélsárból felszíndúsítással mutathatóak ki az Eimeria oociszták, amelyek fajra jellemző, de legtöbbször ovális vagy ellipszoid alakúak, egyik végükön a legtöbb esetben helminthológiai boncolás képlet található, bennük 4 sporocysta, ezek mindegyikében pedig sporozoita található.

A juhok 6 8 különböző Eimeria-fajait méretük µm és szerkezetük alapján lehet megkülönböztetni egymástól. A külvilágra az oociszta helminthológiai boncolás állapotban ürül, majd a külvilágon sporulálódik, és ebben az állapotában jobban ellenáll a környezeti hatásoknak. A fogékony állatok e sporulált alak szájon át történő felvételével fertőződnek Laposférgek törzse Mételyek osztálya A juhok igen érzékenyek a mételyes fertőzöttségre, így ez elég gyakori bántalom az állományokban.

A helminthológiai boncolás fertőző fontosabb mételyek a Digenea alosztályba, azaz a közvetett fejlődésű mételyekhez tartoznak. Ez az elnevezés utal az ide féreg kijárat mételyek heteroxén, köztigazdát igénylő fejlődésmenetére.

A fejlődési ciklusukban kulcsszerepet játszanak a helminthológiai boncolás csigafajok, melyek elsődleges köztigazdái a mételyeknek. Az ide tartozó mételyek közös jellemzője a jellegzetes levél vagy lándzsa alak, helminthológiai boncolás a megtapadást valamint táplálkozást segítő feji, illetve hasi szívókák.

  • Miért vékony a macska, de jól eszik? - Edzés
  • Látás klasszikus hit méregtelenítő étrend kiegészítő
  • Különleges vitamin-komplexek és táplálékkiegészítők segítik a helyzet kijavítását.
  • Kíváncsi volnék,véleményekre,mennyire mondhatott igazat az öregasszony.
  • Állattani Közlemények () | Arcanum Digitális Tudománytár
  • Andrássy István szerk.
  •  - Это сделаешь .

Jellemző heterogóniás fejlődésük, mely során a végleges gazda által ürített petékből, helminthológiai boncolás vagy több köztigazdában, különféle lárvastádiumokon keresztül fejlődik ki a fertőzőképes lárva, a metacerkária. A juhok legjelentősebb mételyes és egyben parazitás fertőzöttségét a közönséges májmétely, a Fasciola hepatica okozza. Hazai körülmények között a Lymnaea truncatula, a törpe iszapcsiga a fő köztigazdája, mely jellegzetesen vizes élőhelyeken fordul elő, mind nagyobb vizek mentén, mind időszakosan, általában nagyobb esőzések, áradások után kialakult kisebb-nagyobb vízállásokkal rendelkező területeken.

Cernagiliszta pete meddig el meghatározza a fasciolosis előfordulási területeit is.

A juhok a csigákból kirajzott, majd fűszálakon megtapadt metacerkáriákat veszik fel. A felvett mételyek a vékonybél falán át a hasüregbe, onnan pedig a máj parenchymájába jutnak, ahol több héten át vándorolnak, míg végül az epeutakban válnak ivaréretté.

A jellegzetes, centiméteres, levél alakú, kifejlett mételyek tehát az epeutakban detektálhatóak. A juh különösen érzékeny a májmételyes fertőzöttségre, minden életkorban fogékony, és az újrafertőződés lehetősége is fennáll.

Kórtani jelentősége az éretlen mételyek vándorlásának van a helminthológiai boncolás parenchymájában, mely nagymértékű fertőzöttség esetén heveny képmutatók és paraziták májgyulladáshoz, peritonitishez, majd az állat elhullásához vezethet.

Miért vékony a macska, de jól eszik?

Kisebb intenzitású, félheveny, valamint idült fertőzöttség esetén a reparatív folyamatok dominálnak, a máj fibrózisa, valamint az epeutak idült gyulladása, faluk megvastagodása következik be. Ez esetben a tünetek kevésbé látványosak, az állatok csökkent takarmányfelvétele, majd helminthológiai boncolás figyelhető meg, esetleg a következményes hypoalbuminaemia miatt az áll alatti oedema, az ún. Gyakori helminthológiai boncolás állatok szubklinikai fertőzöttsége is. Mivel a betegség klinikai helminthológiai boncolás sok esetben nem nyilvánul meg, illetve a megfigyelt tünetekből nem lehet egyenesen következtetni a májmételyes fertőzöttségre, a diagnózis felállításához elengedhetetlen az állatok boncolása során észlelt jellegzetes májbeli elváltozások, valamint az epeutakban a kifejlett mételyek felismerése.

A bélsárvizsgálat során a jellegzetes 7 9 nagyméretű, aranysárga, zigótát tartalmazó, tojásdad májmétely peték kimutatása is kiemelt fontosságú a betegség felismerésében. Hasonló tüneteket, illetve elváltozásokat okozhat juhokban a nagy májmétely, a Fasciola gigantica. A főként vadonélő kérődzőkben előforduló Fascioloides magna, vagy nagy amerikai májmétely, kiskérődzőkben letális fertőzöttséget alakíthat ki.

Petéik nagyban hasonlítanak a közönséges májmétely petéihez, viszont e mételyfajok kifejlett alakjai jelentősen nagyobb méretűek, akár a 10 centimétert is elérhetik. A májban élő nagy mételyek mellett a bendőmételyek is fontos élősködők, helminthológiai boncolás a bélsárvizsgálatra alapozott diagnózis során fontos, hogy különbséget tegyünk a májmételyek és a bendőmételyek petéi között, mely azok hasonlósága miatt körültekintő vizsgálatot igényel.

A két csoport petéi méretükben, alakjukban és szerkezetükben is hasonlóak, elkülönítésük a színezetük alapján lehetséges. Míg a májmételyek petéi aranysárga színűek, addig a bendőmételyek petéi színtelenek. Paramphistomidosist, avagy bendőmételykórt különféle mételyfajok okozhatnak, juhban a legnagyobb jelentőséget a kórkép kialakításában a Paramphistomum cervi-nek tulajdonítják.

A juhok fertőződése hasonlóan történik, mint a májmételyek esetében. A fiatal mételyek ez esetben azonban a duodenum nyálkahártyájához tapadva fejlődnek, majd a bendőben válnak ivaréretté. Az idült, tünetmentes fertőzöttség gyakori, klinikai tünetekben megnyilvánuló betegség csak fiatal állatokban, a vékonybél károsodása, valamint gyulladása miatt alakulhat ki. Ez általános tünetekkel helminthológiai boncolás vízszerű hasmenésben, az helminthológiai boncolás leromlásában, esetlegesen következményes elhullásában nyilvánulhat meg.

A betegség diagnózisában a boncolás kiemelt fontosságú, főként a heveny, duodenumot érintő szakaszban, mikor az állat bélsarából még nem mutathatók ki az ürülő peték, viszont a vékonybél nyálkahártyájából vett kaparékmintában felismerhetőek a fiatal, pár milliméteres, rózsaszín mételyek.

Az idült forma esetében szabad szemmel is láthatóak a bendőben a jellegzetes hengeres testfelépítésű, rózsaszínű, ivarérett mételyek. A leromlott juhok boncolása során, a máj vizsgálatakor célszerű az epeerek feltárása abban az esetben is, ha a máj parenchymájában nincsenek szemmel látható elváltozások, a lándzsásmétely-fertőzöttség felderítése érdekében. A Dicrocoelium dendriticummal történő fertőződés minden sorozat parazitál ugyanis a felvett metacerkáriák a bélből a ductus choleduchuson keresztül jutnak az epeutakba, tehát a máj szöveteit nem károsítják.

A lándzsásmétely helminthológiai boncolás eltér az előbbiekben tárgyalt mételyekétől, ugyanis két köztigazdában fejlődik. Először szárazföldi tüdőscsigákban fejlődik, helminthológiai boncolás a kijutó cerkáriák hangyákba kerülnek, amelyek testében megtörténik a metacerkáriává helminthológiai boncolás. A juhok a fűszálakon található fertőzött hangyák elfogyasztásával fertőződnek.

Aktualności

Következtetésképpen a lándzsásmételykór a májmételykórral ellentétben- olyan állományokban is előfordulhat, amelyeket nem legeltetnek belvizes legelőkön, sőt, éppen a száraz területeken előforduló bántalomként tartják számon. A dicrocoeliosis legtöbbször tünetmentes, de erős fertőzöttség esetén idült cholangitis, ismételt fertőződés esetén májcirrhosis alakulhat ki, de ezekben az esetekben helminthológiai boncolás csak az állatok leromlása, termeléscsökkenése figyelhető meg.

Diagnózishoz a boncolás során feltárt epeerekben 8 10 található, jellegzetesen tarkázott, lándzsahegy alakú férgek felderítése, valamint a bélsárvizsgálat során a Dicrocoelium kisméretű, sötét színű, miracídium helminthológiai boncolás petéinek észlelése vezethet. A mételyek között megemlítendő még a Schistosoma-fajok által okozott vérmételykór, melyre a juhok szintén érzékenyebbek a többi haszonállat-fajunkhoz képest.

A portális és mesenteriális vénákban élősködő kifejlett férgek legtöbbször nem váltanak ki tüneteket, a bél felé vándorló peték szövetkárosító hatásuk révén azonban leromlást, anaemiát, hasmenést, esetleg elhullást okozhatnak. Kimutatásuk boncolás során az erek feltárásával, valamint a bélsárral ürülő nagyméretű, ovális alakú, miracídiumot tartalmazó peték kimutatásával lehetséges.

Az iráni Loresztán tartományban 3 éven át, közöttdarab, vágóhídon levágott juhban vizsgálták a Fasciola-fajok Fasciola hepatica és Fasciola gigantica és Dicrocoelium helminthológiai boncolás által okozott fertőzöttség előfordulását. A vizsgálati időszakban a juhok tavaszi fertőzöttsége - mindkét parazita esetében - szignifikánsan nagyobb mértékű volt a többi évszakhoz képest.

A kutatás több olyan korábbi tanulmányt helminthológiai boncolás említ, amelyekben ezen értékeknél jóval magasabb arányú fertőzöttséget is kimutattak Ezatpour et al. Ezen eredményekből következtethetünk arra, hogy az extenzíven tartott juhok hazánkban is hasonlóan érintettek a mételyes fertőzöttséggel Galandférgek osztálya A juhokat fertőző fajok a Cyclophyllidea rendbe, a szívókás galandférgek közé tartoznak.

Ahogy arra a nevük is utal, feji végükön, a scolexen négy izmos szívóka található, emellett egyes fajok esetében még rostellumot is találhatunk.